A vádlott, a tanúk vagy a szakértők kihallgatása az egyik leggyakoribb bizonyítási eszköz a büntetőeljárásokban. Ezért alapvető fontosságú, hogy a kihallgatás jogszerűen történjen. A jogszerű kihallgatás egyik eleme az elfogadhatatlan kérdések feltevésének tilalmának betartása. Elfogadhatatlan kérdések különösen a következők:
- azok, amelyekben szerepel, hogyan kell válaszolni a kérdésre (szuggesztív kérdések),
- megtévesztő kérdések (szeszélyes kérdések),
- olyan kérdések, amelyek olyan tényeket tartalmaznának, amelyek csak a kihallgatott személy vallomásából állapíthatók meg,
- amelyek indokolatlanul beavatkoznak a magánéletbe (az indíték megállapításán kívül),
- amelyek értelmezhetetlenek, és amelyeket nem vesznek figyelembe.
Javaslatos kérdések: "Tanú úr, otthon volt azon a napon?" Ez a kérdés már tartalmazza a választ arra a kérdésre, hogy a tanú hol volt/nem volt, és arra készteti a tanút, hogy a kérdezőnek megfelelő/nem megfelelő módon válaszoljon. A helyes kérdés a következő: "Tanú úr, hol volt aznap?". A tanúnak magának kell válaszolnia, anélkül, hogy kérdezné, hol volt. Példák a szuggesztív kérdésekre: "Ugye nem hallotta, hogy az áldozat bármi mást kiabált volna?". "Látott egy magas nőt a gyanúsítottal?"
Ha például tudni szeretnénk, hogy a vádlott vezette-e azt a fekete BMW-t, amellyel a helyszínre érkezett (vagy egy másik autót), akkor először meg kell kérdeznünk: "(Megjegyzendő, hogy ez a kérdés csak akkor lenne elfogadható, ha a vádlott korábbi vallomásából már kiderülne, hogy a bűncselekmény helyszínére érkezett; ellenkező esetben olyasmire kérdeznénk rá, ami csak a vallomásából derül ki, vagyis arra, hogy a bűncselekmény helyszínén volt-e)... A vádlott ezután válaszolna. "Autóval". A következő kérdés logikusan a következő lenne: "Írja le ezt az autót." A válasz a következő lenne: "Egy BMW volt", "Milyen színű?".
"Fekete".
A közvetlen kérdés, hogy a vádlott egy fekete BMW-vel érkezett-e a bűncselekmény helyszínére, megengedhetetlen kérdés lenne.
A szeszélyes kérdések olyan megtévesztő kérdések, amelyek a gyakorlatban ritkábban fordulnak elő, például: "Tudna nyilatkozni arról, hogyan került a DNS-e a tetthelyre?". (valójában nem találtak ott DNS-t).
Én személy szerint mindig tiltakozom a spekulatív kérdések ellen, amelyeket a nyomozók gyakran tesznek fel, például: "Vádlott úr, véleménye szerint mi okozta a balesetet, amelynek okozását elismerte?". Ez egy spekulatív kérdés, mert a vezetéstechnika a szakértői vizsgálat körébe tartozik, függetlenül attól, hogy a vádlott elismerte-e a baleset okozását.
Én személy szerint az olyan kérdéseket is kifogásolom, amelyek olyasmire irányulnak, amit az interjúalany már elmondott, és ezért duplikatívak. A kérdés oka lehet pusztán a kihagyás, hogy a megkérdezett már nyilatkozott, de lehet taktika és "teszt" is, hogy lássák, a megkérdezett mást fog-e mondani. Az ilyen potenciális kockázatot el kell kerülni a megkettőzött kérdezés kifogásával.
Fontos az olyan kérdések ellen is kifogást emelni, amelyek nem az ügy érdemi részét érintik. Ha a vádlottat egy adott cselekmény miatt vádolják, a kérdések csak az adott cselekmény megállapítása szempontjából lényeges tények feltárására irányulhatnak, más cselekményre vagy a tényállásból nem nyilvánvaló körülményre nem.
Tanúk esetében, ha a kérdező a kérdést azzal kezdi, hogy "Ön szerint...", "Ön szerint...", "Ön szerint lehetséges lenne, hogy...", függetlenül a kérdés további részének megfogalmazásától, a kérdést mindig kifogásolni kell, mert az szubjektív benyomásokra, véleményekre vagy értékelésekre irányul, amelyekhez a tanúnak nincs mit hozzáfűznie.
A gyakorlatban néha nehéz megengedhető módon kérdéseket feltenni, ha egy bizonyos tény megállapítására törekszünk, különösen akkor, ha a tanú vagy a vádlott nem tett vallomást az adott ténnyel kapcsolatban. Az is nehéz lehet, hogy gyorsasággal helyesen megítéljük, hogy egy kérdés megengedhető-e, mivel a kifogást a kérdés feltevése után azonnal meg kell tenni, így a kihallgatott személynek nincs ideje elkezdeni a válaszadást, és a kifogást is azonnal meg kell indokolni, hogy annak elfogadhatóságáról dönteni lehessen. Ha a kifogásnak helyt adnak, a megkérdezett személynek nem kell válaszolnia; ha a kifogást elutasítják, válaszolnia kell.
